"Tea díj" -- díjat kapott az oldalam

Nagy meglepetés ért néhány napja, mert nagyon kedves írótársamtól, Tóth Esztertől egy díjat kaptam. Ez egy vándordíj, amelyet bloggerek, írók ajándékoznak tovább, kifejezve ezzel nagyrabecsülésüket, és lehetőséget adva a díj címzettjének, hogy a feltett kérdéseket megválaszolva bemutatkozzanak.
Nagyon köszönöm Eszternek ezt a kedvességet, és kérlek, látogassatok el az oldalára: TEszter blogja

Íme a válaszaim a kérdéseire:

Kedvenc idézetem:
“Do not die with your music still in you.” Wayne W. Dyer
Az ember valamilyen tehetségekkel, adottságokkal érkezik az életbe, és úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb feladata feltárni, továbbfejleszteni ezt az adományt, és felhasználni arra, hogy másoknak és a világnak örömet, szépséget, értéket adjon vele.
Ezért nagyon fontos számomra ez az idézet. Szerintem nem élhetünk úgy boldog életet, ha nem adjuk ki magunkból azt a zenét, ami bennünk szól.

1. Van kedvenc íród? Ha igen, ki az, és miért pont ő?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert különböző életszakaszokban mindig különböző írókra, témákra kattantam rá. Egy időben mindent elolvastam Lesie L. Lawrence-től, amihez csak hozzájutottam, máskor Müller Péter összes könyvét vettem ki sorban a könyvtárból. Az utóbbi években két kedvencem volt: Joanne Harris és Neil Gaiman.
Joanne Harrisnek egyértelműen a nyelvezetébe szerettem bele. Színes, érzékletes leírások, nagyon erős hangulatteremtés jellemzi mind az ízes-illatos, érzelmesebb írásait (pl. Csokoládé, Szederbor), mind pedig a sötétebb témájú regényeit (pl. Urak és játékosok, Aludj kislány). A történet felszíne alatt pedig mindig mély gondolatok, szimbólumok rejtőznek.
Neil Gaiman az egyedi fantáziájával és szintén a hangulatteremtéssel ragad el mindig. Imádom a borongós, nyomasztó, olykor szinte gótikus helyszíneit, a szürreális motívumokat. A belecsepegtetett humortól és a váratlanul felbukkanó bölcsességektől pedig olyan érzésem van, mintha olvasás közben bármelyik pillanatban kipottyanhatna egy igazgyöngy a lapok közül.
Legújabb felfedezésem Anagarika Govinda, akinek a tibeti zarándokútjairól szóló beszámolója annyira lenyűgözött, hogy igyekszem majd több könyvét is felkutatni. Kivételes érzékenységgel jeleníti meg a szépséget, és a sorai egyre mélyebb bölcsességet tárnak fel, ahogy újra- és újraolvasom őket.

2. Mi motivál az írásra?
Sosem voltam az a típusú író, aki azért ír, mert történetek pörögnek a fejében. Hozzám a történetek nehezen érkeznek. A leginkább azt a szakaszt élvezem, amikor a konkrét szavakat, mondatokat kell megformálnom, hangulatokat megteremtenem, megfoghatatlannak gondolt érzelmeket megfognom. Olyankor átlényegülök egy másik lelkiállapotba, csatornává változom, amely megnyílik egy másik dimenzió felé, és csak engedem onnan saját magamon keresztül átfolyni a leírásokat, hangulatokat, árnyalatokat.
Ezt a szinte meditatív élményt átélni, majd ránézni, mi is nyilvánult meg rajtam keresztül, aztán megkapni a visszajelzést, hogy az olvasóra milyen hatást gyakorolt a végeredmény – számomra ez az írás legnagyobb csodája, mágiája, csakis ezért emelem a kezem minden alkalommal a billentyűzet fölé.

3. Mi az eddigi legnagyobb írói sikered?
Két részre bontanám ezt a kérdést.
Ha klasszikus értelemben vesszük, akkor az a két eset, amikor eddig a legtöbb emberhez sikerült eljutnom: a Rozsda és jég című novellám, amely megjelent az ELLE Magazin 2017 áprilisi számának mellékletében, és az ország minden újságosának ott csücsült a polcán. A másik a Kristálykastély című történetem, amely a Vörös Pöttyös sorozatban megjelent Érints meg! novelláskötetben szerepel, és így még nagyon sokáig eljuthat rengeteg olvasóhoz.
Ha viszont a kérdést érzelmi oldalról közelítem meg, a legnagyobb sikereim:
– amikor apukám, anyukám és a húgom könnye kicsordult egy-egy novellámtól
– amikor ismeretlen emberek írnak nekem üzenetet, hogy elmondhassák, mennyire megérintette őket valamelyik történetem
– amikor egy nagyon kedves olvasóm azt mondta: volt olyan, hogy Szabina napot tartottam, egész nap az írásaidban merültem el

4. Melyik volt az a könyv, amely elindított az olvasás/könyvmolyság útján?
Nem emlékszem konkrét példára, de valamelyik keménylapos hajtogatós gyerekkönyv lehetett, hihi. Az biztos, hogy abból a korból származik, amikor még óvodás vagy első osztályos voltam.

5. Melyik írásodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Egyértelműen a Tigris az, a második vagy harmadik novellám, már nem is tudom.
Hogy miért, amikor írástechnikai szempontból elég sok helyen lehetne belekötni? Mert egyrészt még azelőtt írtam, hogy bármiféle írótanfolyamra jelentkeztem volna, mégis a mai napig dicsérik, és vannak, akiknek a kedvence. Másrészt azt hiszem, ez a történet vitt a legmélyebbre a világ összefüggéseivel, a teremtés csodájával, a sorsszerűséggel kapcsolatban.

6. Kerültél már írói válságba? Ha igen, hogyan kecmeregtél ki belőle?
Válság? Amikor a magánéletemben olyan időszakokat élek meg, amelyek felfokozott érzelmekkel járnak, vagy egy más területre kell koncentrálnom, gyakran előfordul, hogy egy ideig nem írok, de én nem értékelem ezt negatívumként, "válságként". Inkább egy természetes hullámzás részeként tekintek rá. Egyes időszakokban intenzívebben írok, éjszakákig, máskor napokig, hetekig nem haladok. Előbb vagy utóbb mindig utamba sodor az élet támogató barátokat vagy egy inspiráló feladatot, kihívást, amely újra visszaadja a lendületemet. Ha szándékosan akartam kikecmeregni belőle, általában nem sikerült. Úgy érzem, ilyenkor ki kell várnom türelemmel, amíg a következő fonal vége rám nem hullik a “megírásra váró történetek szférájából”.

7. Próbálkoztál már a társírással? Mi a véleményed róla?
Még sosem, de valahogy nem is vonz. Persze nagyra becsülöm azokat, akiknek sikerül egy ilyen együttműködésben értéket létrehozni. Talán két ember képzeletéből, érzelemvilágából és szakmai tudásából hatványozottan értékes mű születhet meg, de ahhoz szerintem nagyon meg kell találniuk egymásban az “írólélektársukat”.

8. Mit szólnál, ha megfilmesítenék egy regényed/novelládat? Örülnél neki, vagy visszautasítanád? Miért?
Nagyon örülnék neki, és szeretnék aktívan részt venni a munkában. Egyrészt nyilvánvalóan azért, mert így jóval több emberhez eljutna. Másrészt pedig azért, mert magam is mozgóképszerűen élem meg ezeket a történeteket, és ha értenék hozzá, már én magam készítettem volna művészi animációs rövidfilmet néhányból, és nagyon kíváncsi lennék, hogyan mutatna.


Az én egyik választottam egy szinte véletlenül megismert friss tehetség, aki Facebook oldalán kivételes érzékenységgel ír a női lélekről. Kezdő szárnypróbálgató, de a sorai szinte belülről ragyognak. Azt hiszem, ő is olyan ember, akinek az alapvető érzékelésein túl hozzáférése van egy plusz dimenzióhoz, és megnyitja azt az olvasói számára is.
Bilics Tímea, köszönöm, hogy megismerhettelek! Kívánok Neked mesés kalandokat, csodás megéléseket az írói utadon!
Timi oldalát A kulcslyukon át közelebb címmel találjátok meg a Facebookon.

Másik választottam pedig Horváth Kamilla, aki Daremo néven vezet blogot. Írópalánta, és remek írásain túl a blogján valahogy mindig megtalálja azokat az aktuális témákat, amelyekkel segítséget ad más kezdő íróknak, vitát indít, érdekes gondolatokat dob fel. Továbbá nagyon sokat jelent számomra a felém irányuló kedvessége, támogatása, lelkesedése. Kedves Kamilla, nagyon örülök, hogy ismerhetlek, és jó lenne már személyesen is egy kicsit elbeszélgetni. Sok szeretettel kívánok Neked egyre nagyobb sikereket, varázslatos írói élményeket, korlátlan lehetőségeket!

A kérdéseim pedig Timihez és Kamillához a következők:
0. A kedvenc idézeted, amiről azt gondolod,  hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
1. Mi volt a legelső irodalminak szánt írásod, amire emlékszel, és miről szólt?
2. Ki a leglelkesebb olvasód, akitől a legnagyobb inspirációt, támogatást kapod?
3. Van-e olyan író, vagy esetleg bárki más személy, aki kiemelkedően hat/hatott az írásaidra, a rajtuk keresztül megnyilvánuló szemléletedre, értékrendedre?
4. Papíron vagy számítógépen szeretsz inkább írni?
5. Hol, milyen helyzetben találnak meg általában a történetek, témák?
6. Van-e kitűzött célod, elképzelésed, hogy miről, kinek, mit szeretnél életed fő műveként megírni?
7. Mi volt a legnagyobb katarzis az életedben, ami a legmeghatározóbb változást előidézte Benned?
8. Mit tartasz a legértékesebb ajándéknak magában az ÉLETben?


A díj szabályai:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a nyolc kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb nyolc kérdést, amiket a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg az(oka)t a blogger(eke)t a blogjaikkal együtt, aki(ke)t megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rá(juk) esett a választásod.
+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tigris

Érints meg! antológia megjelenés